tartalomkoncertekgalériaimpresszumvideókletöltés
Koncertek

Angertea, Dereng, Spacedust - Roham Bár

Angertea, Dereng, Spacedust - Roham Bár
A nagymágocsi Angertea szeptember 17-én jelentette meg soron következő nagylemezét, amelyhez – szokás szerint – néhány lemezbemutató koncert is társult. A srácok már tizennégy éve zenélnek együtt és elfogultság nélkül mondható, hogy kiadványról kiadványra permanens fejlődést, érést mutatnak (természetesen csak zenei téren).
A lemez munkálatai miatt elég sokat kellett várni, hogy ismét élőben találkozhassunk a trió tagjaival, akik szerencsénkre Budapestet is célba vették a Nr. 4: Songs exhaled című albumuk népszerűsítése érdekében. Nem titok, az egyik kedvenc magyar együttesemről van szó, akik képesek európai szintű zenével előrukkolni és ehhez élőben csak hozzá tudnak tenni. A nagyváros egy kicsit összezavarta a fiúkat, de a határozott iránymutatás meghozta gyümölcsét és végre az Angertea is megérkezett a Roham Bárhoz. Nagy kapkodás azért nem volt, pedig a kiírt kezdési időpont vészesen közelgett, de ez a magyar zenészeket továbbra sem zavarja.:) Komótos bepakolás, majd egy interjú erejéig sikerült Gergőt és Ottót is kamera elé állítani (ami hamarosan látható lesz a itt az Underview-n), ezt követően már csak a várakozás sohasem hálás időszaka maradt osztályrészünk, amit egy kis hazai lazítófolyadékkal próbáltunk átvészelni. Amikor kiderült, hogy a koncertet a Roham Bárban rendezik meg, picit fáztam a helytől, mivel nincsenek jó tapasztalataim a helyről. Nem a vendéglátással van probléma, hanem a helyszínnel, mint koncerthellyel. Igazán jól szóló bulikat még nem éltem át itt és a szauna szó is mindent elmond a belső hőmérsékletről. Talán ezért is álldogáltunk többet a külső pultnál, illetve az utcán... Már játszott a Spacedust, amikor ismét visszatértünk a koncertterem részbe, de igazság szerint nem lehetett eldönteni, hogy mi folyik a színpadon. A hangosítás enyhén szólva is hagyott kívánni valót maga után, amit talán hullarészegen még élvez is az ember, de tisztán már nem annyira vicces. A zajmassza, ami a hangfalakból jött, nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben élvezhető legyen az előadás. A Spacedust magát stoner zenekarként aposztrofálja, de ez – az említett okok miatt – rejtve maradt előttünk, bár én kifejezetten szeretem ezt a műfajt. Néha-néha el lehetett kapni egy-egy riffet, de ez csak pillanatnyi örömet jelenthetett a hallgatóságnak. Aki már korábban ismerte az együttest, annak természetesen ez másként is lejöhetett, de számomra az első találkozás élménye – a Spacedust hibáján kívül – nem hozta el a várt eredményt. A kezdeti önzuhany után az utcán próbáltunk egy kis levegőhöz jutni, rákészülve a következő felvonásra. A habtestűeknek továbbra sem ajánlott sok időt eltölteni a Rohamban. Másodikként a Dereng állt színpadra, akik sok ember számára Bokros Csaba (ex-IHM) és Mestyán Ádám (VHK, ex-Yava) miatt lehet ismerős. Az kétszemélyes produkciót azonnal el lehet felejteni, egy nagyon egyben lévő zenekar képét sugározta magáról a Dereng. Alapból gyorsan rájuk lehetne húzni, hogy alter-grunge-progresszív, de ez már kicsit unalmas. Nagyon is élő rockzenét játszik a Dereng, természetesen kellőképpen összekuszálva, hogy a rádión felnőtt ifjúság csak hülyén bámuljon maga elé. Ettől függetlenül vannak kapaszkodók a dalokban, élmény hallgatni a Dereng zenéjét. A különös ízt fokozza még számomra Nárcisz néha-néha népdalokra emlékeztető dallamvezetése, illetve az általa közvetített, komoly odafigyelést igénylő szövegvilág. Nem is tudom, hogy miért várnék egyáltalán mást ettől a formációtól.:) A lélegzetvételnyi szünet életet mentett, az egyre töményedő levegő már a koncentráció rovására ment. Mint, aki víz alól bukik fel, úgy szippantottuk magunkba a „friss”, pesti luftot. Az Angertea új lemeze ismét tanúbizonyságát adta, hogy ebben az országban lehet komoly, a nyugat-európai (vagy észak?) mércét bőven megugró hangzót készíteni. A megjelenést követően többször is meghallgattam és kíváncsian vártam, miként szólalnak meg az új számok élőben. Közhelyként írhatnám, hogy nem csalatkoztam, mert az Angertea mindig profi előadó és minden a helyén volt. Ez az állítás igaz: az Angertea talán soha nem hibázott még élőben (vagy csak én nem tudok róla). Most sem történt ez másként: a némileg kikupálódott hangzás függvényében egy arculütéssel felérő lemezbemutatót hallgathattunk végig. A fiúk nem tudnak hibázni, úgy látszik, bármely nótát tűzik műsorra, az üt. Ha valaki azt gondolná, hogy el lett játszva az egész album, az téved, de az igazán erős számok (No Computation, A for Afrodita, Meeting..) beépültek a programba és szerves egészként lélegeztek együtt a korábbi slágerekkel. Csak remélni tudom, hogy a srácok végre elérik azt a megérdemelt hazai és külföldi elismertséget, amely már évek óta kijárna nekik. Az ilyen lemezek és koncertek csak megerősíteni tudják azt, hogy át kell lépniük az országhatárt, mert van keresnivalójuk Európában is. Az meg külön büszkeséggel tölt el, hogy megtiszteltek egy lemezzel, amit azóta nem lehet kirobbantani a lejátszómból. A koncert végén még benyeltünk egy kis hegyi levegőt, amitől azonnal jobb lett a világ, majd közvetlen közelről nézhettük meg a nagymágocsi birkózócsapat két tagjának bemutatóját, amelyről fantasztikus képeket is sikerült készíteni. A könnyes búcsúval történő elválást pedig a hazatámolygás nem éppen koordinált mozgásegyüttese követte. Angertea - www.facebook.com/angerteahun Dereng - www.facebook.com/dereng.band Spacedust - www.facebook.com/spacedustmusic

[2012-10-10 20:36 feltöltő: Peti]