2012. július 3-án kezdődött az 1976 óta megrendezésre kerülő legnagyobb hallgatói fesztivál, az EFOTT. Idén festői környezetben, a Velencei-tó partján, Velencén gyűlt össze a szórakozni vágyó fiatalok apraja-nagyja. Első perctől érezni lehetett, hogy ez most valami egészen más lesz, mint az előző években. Talán a 2006-os Zamárdiban tartott fesztivált idézte fel bennem. Vízpart, zene, rengeteg sör és buli kifulladásig, lehetne a mottó ez is, de a jól megszokott „csak szabadon” jelige még most is tükrözi a buli üzenetét.

Fesztivál terület, és első benyomások: Sajnos csak szerdán érkeztem a helyszínre, így lemaradtam a nyitónapról, ami elmondások alapján „nagyon ütős” volt. Bár találkoztam olyannal is, aki azon háborgott, hogy idézem: „Presser mióta játszik a Csík zenekarban?!?”…no komment, vendég zenészként volt kommunikálva, csak ez nem mindenkinek volt egyértelmű. Visszatérve a szerdához, sátorhely keresés, a nagy kemping már fullon, de nyitottak egy pótkempinget a Velencei-tóba benyúló kis félszigeten, ami utólag kiderült, hogy jobb is volt, mint az eredeti kemping. Szóval sátor szétdobás (2perces, nagyon praktikus, főleg 35 fokban), aztán irány körülnézni. Ami elsőre szembetűnő volt, az, hogy a fesztivál terület iszonyat nagy. A kemping és a strand végig a parton elnyúlva, majd kicsit beljebb a színpadok, a kajáldák és az italmérő egységek. Kicsit már meg voltam szomjazva, úgyhogy az egyik pulthoz siettem, ahol mondták, hogy nem lehet kp-val fizetni, hanem mobil-bankkártyával kell megoldani a a vásárlást. A mobil-bankkártya igénylő konténerek, a fesztivál és a strand területén is több helyen elszórva voltak. A feltöltés gyors volt, és személy szerint én elégedett voltam ezzel a megoldással, vásárláskor a fizetés sokkal gyorsabb volt, mint normál esetben. Azoknak, akik már unták a strandot és a fürdőzést, lehetőségük volt rengeteg dolgot kipróbálni. A civil faluban különböző játékokon próbálhatták ki magukat a fesztiválozók. Természetesen minden játék, és kérdőív kitöltése után a játékosok ajándékokat kaptak. Volt még sportolási lehetőség is, strandröplabda, foci, csocsó, vívás..stb. Közben pedig az egyetemi csapatok is versenyeztek illetve bemutatókat tartottak. Volt még egy katonai zóna is, ahol célba lehetett lőni lézeres fegyverekkel, és paint-ball-ozni is tudtak az érdeklődők. Mi csak a boxgépet próbáltuk ki, ami a harmadik ütéstől ki is akadt, persze nem azért, mert olyan erősek vagyunk, hanem mert kora délután már 37 fok volt. Koncertek és hangulat: Az első koncert, amit láttunk a Belga volt. A srácok hozták a formájukat, ugrálás, hungarian hip-hop…jól esett. Utána átmentünk Nagy Feró egyszemélyes, haknizására is, ami szerintem elég gagyi volt. Feró azt mondta a zenekar túl drága, ezért eljött a fele gázsiért egyedül. A zene CD-ről szólt, ő pedig énekelt. A hangulat mellesleg nagyon király volt. Gyorsan átmentem Dalriada-ra, ahol még áramszünet volt, és a zenekar kicsit megkésve tudta kezdeni a koncertet. Kevesen voltak, de a banda kitett magáért, és jó hangulatú koncertet adott. Közben a nagyszínpadon a Brains, majd a Freestylers nyomult, azt hiszem ők voltak ezen a napon a fesztivál csúcsbandái. Hangulat 5-ös, hangzás 5-ös, közönség 5-ös. Még este megnéztük a Road zenekart a Kalinka színpadon, ahol még mindig az árammal küzdöttek. Végül is jó fél órás késéssel elkezdték a bulit. Végre pogó is volt, sokan erre vártak. Ezután Subscribe, na szegény srácoknak néhány napja a budai csőtörésnél jól elárasztotta a próbatermüket a víz, minden hangszer odalett, úgyhogy kölcsöncuccokon játszottak. Kicsit döcögősen indult a koncert, de aztán belejöttek és remek kis zenés mulatság kerekedett ki az egészből. Az este végére pedig egy igazi kuriózumként, a Blues Company lépett fel, nem kicsit költői vénával megáldott énekes-dobos pedig ontotta a szebbnél-szebb költeményeket. A közönség abszolút vevő volt az obszcén rímekre, amit együtt skandálhattak a velencei éjszakában. Másnap a Holywood Rose volt az első, amit megnéztem. Csak annyit mondanék, lenyűgöző. Gyönyörűen és pontosan játszanak a srácok. Az énekes, Jessie James pedig egy igazi állat, rocker arc. Rohan a közönségben, pogózik, fetreng a nézőtéren, igazi frontember. Utána a Paddy And The Rats-ba is belenéztem. Nem semmi kis csapat ez, most láttam őket először, és biztos vagyok benne, hogy meg fogom őket nézni máskor is. Jó kis ír témák, whisky-ről, csajokról, buliról, nekem nagyon bejött. Ez után már-már kultikusnak is nevezhető Deák Bill Gyula lépett fel, nagyon profi zenészekkel. A blues és a rock elegye, klasszikus dalokkal, Hosszúlábú asszonnyal, és István királlyal. Katarzis közeli élmény! Aztán nagy durranás, és villámok cikáznak, megjött a várva várt vihar, és gyorsan bemenekültünk a BME sátorba, ami csordultig telt emberrel. Kb. 10 perc alatt az eső szétáztatta az egész fesztivált, és mindenki oda menekült, ahova csak tudott. Vártunk kicsit, de a program nem állt le és elkezdődött Korda György és Balázs Klári szuperkoncertje. A harmadik számnál már nagyszínpadra követelték őket a rajongók. Koncert közben vagy kétszer elment az áram, de a lélekben fiatal előadók nagyon jól improvizáltak, és a közönség énekelt helyettük. Kicsit alábbhagyott az eső, ezért át tudtunk sétálni a Rauch sátorba, ahol elcsíptük még Dr.Alban koncertjét. Totális elmeroggyanás volt, az emberek, akik az esőtől és a vihartól szét voltak hullva darabokra, hirtelen egy nagy disco-masszába egyesülve közösen ugráltak a 90’es évek slágereire. Szép látvány volt. A végén bemondták, hogy az Irie Maffia koncertje is a sátorban lesz megtartva és a programok tolódnak. Az eső alábbhagyott, és vártuk, hogy történjen valami. Ekkor a nagyszínpadon megjelent a programváltozás, és mindenki felsóhajtott: „hál Istennek, a Tankcsapda meg lesz tartva!”. Majdnem éjfél volt, amikor kezdődött a koncert, de aki megvárta nem bánta meg, hiszen őrületes pogó és tinci-tánci alakult ki. Volt, aki mezítláb pogózott, és közben azt kiabálta: „szegény kicsi Johnny a mocsokban rohad!”. Hatalmas buli volt! Csapda után a Depresszió zenekar ugráltatta meg a közönséget, jó kis fitness-rock módszerekkel. Le a kalappal a srácok előtt, hogy ilyen késői órán is megtartották a koncertet. Halász Feri többször is megköszönte a közönségnek, hogy megvárták őket. Respekt! Nekem ezzel ért véget a csütörtöki program és a fesztivál is, mert másnap már haza kellett utaznom. Összegzés: Kevés volt, legalábbis nekem. Még bírtam volna legalább 1 hétig. A helyszín, a zenekarok, a közönség, minden hiányozni fog. Aki még nem volt Efotton, annak ajánlom, hogy menjen és bulizzon egy nagyot az értelmiségi ifjúsággal. Pénteken délelőtt sajnos búcsút kellett vennem a bulitól, de jövőre újra találkozunk veletek. Addig pedig ne feledjétek „CSAK SZABADON”!