A 2005/2006 folyamán alakult budapesti Torn From Earth 2012-ben egy kétszámos anyaggal jelentkezett. A zenekar felállása az évek során teljesen kicserélődött, és ennek következtében az általuk alkotott zene is átalakult, illetve némileg eltávolodott az eredeti útiránytól. Már akkor lehetett sejteni, hogy nem lesz egy könnyen emészthető, minden nap pörgethető felvétel, amikor megláttam a számok hosszát. A két szerzemény körülbelül olyan időtartamot ölel fel, amelyet egy jobbfajta grindcore zenekar egy egész albumnyi mannával tölt meg. A húszpercnyi zene a komplexitás azon ösvényére vezet minket, amelyen az underground néhány vállalkozó szellemű formációján kívül szinte senki sem jár.

A Constant Daily Strain olyan erővel nyit, hogy az ember csak pislog, majd elkezd erőteljesen bólogatni. Egy nagyon dühös Neurosis jön szembe, amelyről még a korai Blind Myself munkássága is felsejlik. Az együttes által sokat emlegetett stoner/sludge elemek is beleszövődnek a dalszerkezetbe, de érezhetően nem ezek a domináns, meghatározó stílusjegyek. Egyértelműen kijelenthető, hogy a srácok által prezentált zene tényleg elüt a szokványos „déli” ízekkel operáló hazai zenekarok munkáitól. Én úgy fogalmaznék, hogy a Neurosis-féle érzelemáradat kapott egy kis déli behatást. Négy és fél perc „rohanás” után a zenekar teljesen átmegy abba a mélabús, fájdalommal teli világba, ahol már szóba sem kerülhetnek az ízes gitárriffek. Kicsit talán soknak tűnhet a közel tizenkét perc, de az együttes minden megmozdulása rejt magában izgalmakat, ezért nem lehet azt mondani, hogy a szám ellaposodna. Ezt akkor is így érzem, ha a tempó és a játszott témák sűrűsége össze sem hasonlítható a dal első harmadával. A Lost and Found egy teljesen más felépítésű tétel. A számkezdés számomra egy-két magyar együttes nevét villantotta fel (Angertea, SHPT), náluk hallhatunk hasonló témákat és építkezést. Majd jön egy éles váltás, és a két számot uraló „sötétebb, keservesebb vonal” kap erőre. Azonban itt még nincs vége! A pillanatnyi megfeszülést követően beköszön a southern is, akár egy Crowbar, vagy Eyehategod is játszhatná ezen részt. Kicsit megtévesztő lehet, hogy ilyen sok zenekar neve előkerült az írás során, de ezzel nem a tipikus magyar megnyilvánulás (jól megmondjuk, hogy mire hasonlít) a cél. Egyszerűen feltörnek, de csak érzetként, és nem direkt formában. Véleményem szerint a Torn From Earth egy európai színvonalú EP-vel örvendeztetett meg minket. Nagyon remélem, hogy hamarosan egy komplett (és komplex) lemezzel kapcsolatban ismételten írhatunk róluk. Egy ilyen garnitúrától ez a minimum, amit elvárhatunk. Aki élőben is szeretné meghallgatni a zenekar produktumát, az július 11-én látogasson el a Dürer kertbe, ahol a Rosetta vendégeként áll színpadra a Torn From Earth. www.facebook.com/TORNFROMEARTH www.reverbnation.com/tornfromearth