Érdekes, hogy mennyi igényes zenekar működik a föld alatt, úgy, hogy a nagyközönség szinte egyáltalán nem ismeri az ilyen stílusú bandákat, nem igazán kerülnek itthon reflektorfénybe, pedig a tengerentúlon ez a dolog nagyon működik. A fénykora az igazi mocsárszagú sludge zenének talán már elmúlt, de ez független attól, hogy ez mindig is egy nagyon erős hatású műfaj volt, ami kifejezett egy whiskey-szagú, füstös, keserű életérzést is.

Az államokban egyértelműen a császára ennek a zenének a Down és a Crowbar, itthon pedig a Stonedirt és a Sunday Fury azok, akik kiemelkedő előadói a műfajnak. Amellett, hogy magas hangszeres tudást igényel, kifejezetten egy nihilista életérzést közvetít. A szabadságérzés, a kivetettség, a drogok, a kurvák és persze az ital, valamint a vaskos szivarfüst, ami alapvetően a témaköre ezeknek a zenéknek, de nem a hagyományos rock’n’roll értelmében, hanem egy sokkal reménytelenebb és kivetettebb perspektívában. Ez a muzsika tényleg csak akkor talál célba, ha beleképzeled magad egy narancssárga poros naplementébe ittas állapotban, úgy hogy az ember azt se tudja, hol fog este aludni. Ezt az életérzést és hangulatot nagyon sikerült elkapni a srácoknak. Zenei téren egyértelműen erős, tudnak bánni a hangszerekkel, és a mondanivaló is tökéletesen beleillik a milliőbe, amit a műfaj megkövetel. A hatások természetesen érezhetőek, de szó sincs itt majmolásról, megvan a zenéjükben a kellő egyediség, persze a hagyományokat tisztelve. Gyenge pontként egyedül a hangzást tudnám kiemelni a 4 számos ep-ről, remélem a következő jobban sikerül majd ebből a szempontból, messze nincs mindig előtérbe, aminek kéne, gondolok itt a húzós groove-okra és a mocskos szólókra, de így is nagyot üt. Nagy meglepetést nekem nem okozott a korong, mert láttam már sokszor élőbe őket. Én nagyon remélem, hogy megtalálják a számításaikat, és tovább folytatják a zenélést, mert ez nagyon erős bemutatkozás és egyben presztízs értékű is. mongooze.bandcamp.com/ www.facebook.com/mongoozerocks