Aki jóféle metallal akarta ünnepelni a Mikulást, az az S8 Underground Clubban kedvére válogathatott a hazai underground zenekarai közül: a Santa Claus In The Dark elnevezésű program nyolc fellépővel, két teremben (Black és Red) igazi csemegét kínált a sötét zene kedvelőinek.

Jómagam már hónapok óta készültem erre a bulira – nem titkoltan a Sentio Ergo Sum miatt, akiket néhány hónapja ismertem meg, egy igen emlékezetes DOOM-Esten! Már első hallásra megigéztek szívbe markoló, fájdalmasan szép zenéjükkel, s azóta se tudok szabadulni a hatása alól! A szegedi banda 2006-ban alakult, és a számos tagcsere után 2012 óta egységes felállásban játszik. Az alapítótagok közül egyedül Mézer János szövegíró/énekes maradt, gitárposzton Zabos Attila és Szenti Attila, basszusgitárnál Kovács Bence, a doboknál Szenti Árpád játszik. A Szenti-fivérek neve a black metal színtéren mozgók számára ismerős lehet, az Athame vagy Evil’s Tears zenekarokból, bár a dobos Árpád számos más bandában is játszik. Érezhető a hatásuk a Sentio Ergo Sum zenéjén, mind a károgós vokált, mind a gyors tempóváltásokat követő „aprítást” illetően. Ez különösen a 14 perces címadó dalnál feltűnő – és nem kevés érdeme van abban, hogy ezt az amúgy is gyönyörű nótát annyira megszerettem! A zenekar 2012-ben megjelentetett egy EP-t, Sentio Ergo Sum címmel, idén februárban pedig kiadásra került a 6 számot tartalmazó nagylemezük, az Egsegesis Logicae. Maga a koncertsorozat 8 órára lett meghirdetve – én persze már ott voltam fél 8 táján, hogy még a kezdés előtt találkozhassak és beszélhessek a Sentio Ergo Sum tagjaival! Erre nem kellett sokat várnom - így talán mondanom sem kell, hogy a kezdőbanda (Wrath Of Azazel) számomra szinte teljesen kimaradt, csak a legelejébe tudtam egy picit belenézni (az annyira nem fogott meg, az ének annyira nem tetszett). Ahogy ez sok helyen (pl. a Vörös Yuk-Kék Yuknál vagy a Dürer kertben) lenni szokott az ilyen sok fellépős esteken, a két teremben – egy kis csúsztatással – nagyjából egymás után mentek le a bandák. Így a Wrath Of Azazel kezdett a Black teremben, utánuk jött az Éjfény a Redben, majd a Sentio Ergo Sum ismét a Blackben, és így tovább. A csúszás persze ilyenkor több, mint valószínű, így itt se maradt el, de ez szerencsére nem járt a műsoridő drasztikus lecsökkenésével. 10 órára aztán a Sentio Ergo Sum is elkezdhette a maga páratlanul különleges, sötéten örvénylő, fájdalmasan szép zenefolyamát, melyre oly régóta Vártam! Már az előkészületek megbabonáztak: ahogy előkerült a két gyertya a mikrofonállványra, s kecsesen felfelé nyújtózkodó lángja sejtelmesen megvilágította a teret. Éreztem: ez az este igazán különleges és felejthetetlen lesz! Őszintén szólva nem vágyom a külön kellékeket, a nagy látványt vagy villogó fényeket, de az ehhez hasonló színpadi elemek – ha megfelelő zenével párosulnak – megadhatják, sőt fokozhatják a teremtett hangulatot, és a Sentio Ergo Sum zenéje pont ilyen! A srácok nagyon érzik a DOOM zenét, ám emellett számos más hatás is érvényesül, a végeredmény pedig egy egyedülálló, semmi máshoz nem hasonlítható zene, igényes és mély, elgondolkodtató szövegekkel, csodálatos gitártémákkal, varázslatos hangulattal, gyönyörű énekkel és hörgéssel, és azt kell mondjam, hogy ebben a zenében még a károgás is tetszik; szervesen illeszkedik és kiegészíti, sőt színesíti az egyébként változatos énektémákat. A koncert a Siratókkal kezdődött – azzal a dallal, mellyel első hallásra megigéztek, s melyet nem tudnék semmi máshoz hasonlítani. Ez a nóta az Egsegesis Logicae album nyitódala, ezt követi a mégoly gyönyörű Segíts – és a koncerten is ez volt a soron következő szám. Nem tudnék elképzelni ennél csodálatosabb kezdést! Pedig a java még csak ezután következett! Ez a banda valamit nagyon tud, hiába, hogy elhozták szülőföldjükről a „technika ördögét” is, minden nehezítő körülmény dacára, végül minden a helyére került, és én újra hallhattam élőben felcsendülni e csodaszép dalokat, úgy mint az Álmaink, vagy éppen a lemez címadója. Mikor ilyet hall az ember, mit is kívánhatna még? És mégis: a srácok tudták, mi az, amire egy My Dying Bride-fanatikus vágyhat, mert ami ezután következett, az régi „titkos”vágyam: hogy egyszer valaki eljátsszon élőben egy My Dying Bride-dalt! Ők nem is akármelyiket választották: For You, mely a kedvenc albumomról van, s melyet utoljára épp a koncert délutánján hallgattam otthon. Ezek után már végképp azt éreztem, ezt az élményt nem lehet fokozni, de ők tovább játszottak, igaz, már csak egy dalt: a Sentio Ergo Sum-ot, mely méltó lezárása volt e különleges koncertnek! Persze, az este ezzel még nem ért véget, hisz sorra következtek a további bandák. A Redben a Rammstein Tribute zenekar borzolta a kedélyeket – elég sokan voltak rajta, s egész jól nyomták – de őszinte leszek, engem a Rammsteintől mindig kirázott a hideg veríték; a Sentio koncerje után pedig különben se vágytam semmi másra – számomra ez éppen tökéletes volt! Úgyhogy inkább még kihasználtam a lehetőséget, hogy beszélgessek a tagokkal, és már csak az est főbandájába (ha lehet ezt így mondani), az Agregatorba néztem bele kicsit. Hát kb. a Rammstein Tribute-hoz hasonlóan sokan voltak a bulin, szemmel láthatólag mindenki nagyon élvezte, a zenekar is, jó sokat is játszottak. Bár nem vagyok nagy Agregator-fan (az énekkel mindig gondjaim voltak, mármint nekem szimplán nem jön be), de elismerem, hogy nagyon ügyesen nyomják – és ami fő: szívből zenélnek a srácok, és szerintem ez a lényeg. Nekem pedig: itt volt a Sentio Ergo Sum! Az egész este Varázslatos volt és Felejthetetlen! Mi mást is kívánhatnák még, mint sok ehhez hasonlót! Lelkesen Várom a folytatást!!! www.facebook.com/pages/Wrath-of-Azazel/112950818760491 www.facebook.com/sentioergosum www.facebook.com/agregatorband www.facebook.com/Ejfeny www.facebook.com/feuerfreiungarn