Nyár, augusztus, Summer Breeze! Az év általunk legjobban várt fesztiválja. Ebben az évben is igen erős program várt minket, a szervezők igencsak kitettek magukért. Kis csapatunk 6 fősre duzzadt, így már egy kisebb magyar kolónia indult meghódítani Németországot. Végre sikerült a tavaly felfedezett Walhallát is megnézni, amely kb. 200km-re található a fesztivál helyszínétől, Dinkelsbühltől. Érdemes ezt a kis kitérőt megejteni, hiszen lenyűgöző a kilátás ebből a gigantikus, hegyoldalon felívelő inka piramisra emlékeztető építményből. A fesztiválra való beérkezés a szokásos ütemben zajlott és örömmel láttuk, hogy a kemping területe is nagyobbra duzzadt, a VIP kempingben is érezhetően több sátor volt felverve a tavalyi évhez képest. Itt már sejthető volt, hogy hatalmas bulinak nézünk elébe.

0.nap Destruction: A nulladik nap (számunkra) első fellépője a Destruction német trash trió volt. Személy szerint nagyon vártam őket, nagyon rég volt szerencsém hozzájuk. Tavaly egy remek új lemezzel álltak elő (Day of Reckoning), a Party Stage nevezetű sátor jól meg is telt. Az első számnál hatalmas elánnal beindult a trash henger, a közönség is rögtön átvette a lendületet és nem csak a hazai pálya előnye miatt. Vader: A neves lengyel death metál banda mindig lenyűgöz, akárhányszor látom őket. Ez most sem volt másképp. Félelmetes, ahogy ezek a srácok nyomják, a dobos nem is tudom, hogy gép-e vagy ember. Irgalmatlan lendület, megfelelően adagolt brutalitás. Első napra ennyi volt a terv, úgyhogy küldetés teljesítve. 1.nap Kipihenve az előző napi utazás fáradalmait újult erővel vettük nyakunkba a fesztivált. A rendezvény és a kemping helyszíne egy szántóföld közepén helyezkedik el, egy végeláthatatlanul dimbes-dombos zölden pompázó tanyasias sztyeppén. Megvan a varázsa annak, mikor reggel kimászol a sátorból és a frissen trágyázott kukoricatábla szaga megcsapja az orrod. Ezek a németek annyira profik még ebben is, hogy egyáltalán nem zavaró a dolog. Szinte hihetetlen, hogy a programot már az elejétől kezdve percre pontosan betartották. Óramű pontossággal követték egymást a programok. A hangzás első osztályú, mint ahogy a gondosan összeválogatott fellépők is. Két nagyszínpad volt és mindig csak az egyiken játszottak, de ahogy vége lett a másik színpadon 5 perc múlva folytatódott tovább a zúzás az épp soron következő fellépővel. The Haunted: Peter Dolving csapata elhozta ide is Unseen nevű új lemezüket. Mind kinézetre, mind zeneileg sokat változtak. A daráló trash-t kicsit maguk mögött hagyták és valami újat mutattak. Bemelegítő bandának igencsak jó volt. Suicidal Tendencies:A kaliforniai hardcore-metál királyai. Ezt a koncertet nagyon vártam. A hangzás jól ki volt hegyezve a basszusra. Igazi HC buli volt, elmebeteg indián szökdelésekkel, világmegváltó monológokkal és a végén egy laza kis közönség találkozóval fenn a színpadon. Az utolsó számnál már annyian másztak fel a színpadra és üvöltöttek együtt az énekessel, hogy az valami elképesztő és ami a legjobb az egészben, hogy látszott rajtuk, hogy ők aztán tényleg imádják a rajongóikat. Ignite: Erre a bulira úgy rákészültünk, hogy még magyar zászlót is vittünk. A buli kezdete előtt megpillantottunk egy ismerős arcot a színpadon, ugyanis az Ignite egyik road-ja Nagy Dávid volt, az ex-Pokolgép tag. Kicsi a világ... A kezdés pörgős volt, ami az egész bulit végigkísérte. Az első percekben a zászlót az égbe emeltük, Zoli pedig egy barátságos integetéssel díjazta a dolgot. Már láttuk őket előtte több ízben is, de mindig csak magyar bulikon ezért nagyon jó érzéssel töltött el hogy egy külföldi fesztiválon is mesél szeretett hazájáról és annak nehéz sorsáról. A zenekar itt is teljesen puritán színpadképpel robbantott egy hatalmas bulit. A közönség nagyon szerette őket, nem is győzték köszönni. Legnagyobb meglepetésünkre az első ember akivel összespanoltunk egy Németországban élő magyar srác volt. Odajött hozzánk koncert közben, mert látta a magyar zászlót és utána együtt nyomtuk végig a bulit. Hihetetlen élmény volt az ’A csitári hegyek alatt’ című nótájukat magyarul énekelni miközben több száz német vett minket körül. Igazi libabőrös érzés, leírhatatlan. Arch Enemy: Sosem láttam még őket élőben pedig nagyon imádom a zenéjüket. Angela és az Amott testvérek megmutatták hogyan kell CD minőségben lenyomni egy bulit. Ebben a zenében megvan minden, ami kell. Hihetetlen dallamok, brutális death zúzás, félelmetes hangszeres tudás mindenkitől. Angela kiállása pedig elragadó. Egy törékeny, szöszi csaj aki koncert közben képes annyira megvadulni, hogy lehetetlen nem rá figyelni. Sodor magával. A színpadi képről nem is beszélve. Füst, tűz, fények. Órákig elhallgattuk volna őket. Marduk: A fesztivál meglepetése volt számomra az ő bulijuk. Nem nagyon szerettem őket régen, de ez az új felállás nagyon bejött. Semmi arcfestés meg hasonló körítés csak A ZENE. 2.nap Délelőtt elindultunk felfedezni a várost. Mint már tavaly is említettem ez a középkori város teljesen el tudja varázsolni az embert ami most sem volt másképp. Mindig sikerül új részeket felfedeznünk. Most egy középkori katedrális tornyából szemlélhettük meg a várost és a körülötte lévő panorámát. Kalmah: Amikor a melodikus death metált játszó finn formáció a húrokba csapott egyetlen határozott gondolat fogalmazódott meg bennem jellemzésül: ők a Children of Bodom durvább testvére. Nagyon jól ötvözték a keményebb death-trash elemeket a szimfonikusabb, lágyabb dallamokkal, ami igencsak szimpatikussá tette őket számomra. A tagok mosolygós, barátságos arcok voltak. Egy élvezetes programot kaptunk tőlük a délutáni napsütésben. Skeletonwich: Előző nap megismert német barátunk ajánlására meghallgattuk ezt az ohioi heavy metál bandát is amit nem bántunk meg egyáltalán, mert remek kis bulit nyomtak. Graveyard: a ’70-es évek Led Zeppelin életérzés mai köntösbe öltöztetve. Nem ismertük őket előtte, de amint elkezdték a bulit egyből elvarázsoltak. A sátor félhomályában a Graveyard visszarepített minket a hippi korszakba. Velük együtt sodródtunk, a lábunknak nem tudtunk parancsolni, a pszichedelikus életérzés teljesen úrrá lett rajtunk. Nemcsak a zene, de a tagok kinézete is erre hajazott. Totális extázis, ennyi. Amorphis: a fjordok sötét szépsége az északi fényben… A Graveyard után egy újabb varázslat. Az elején nehezen indult be a buli, az új album ( The Beginning of Times) számaival indítottak. A harmadik szám után már megjött az érzés. Kicsit bele kell rázódni az Amorphis-életérzésbe, hiszen egy repülés az egész egy láthatatlan varázsburokban melyek fölött villámok cikáznak. Ősi erő ez, ami magával ragad és örvénylően felkavar. Több volt ez mint egy szimpla koncert, élmény volt!Varázslat! Hammerfall: A templomosok újra visszatértek. Az utóbbi lemezeik már nem voltak olyan jók, de kíváncsi voltam élőben milyenek. Hamar megtapasztaltuk, hogy a lendület a régi, minden kötelező heavy metál elemet megcsillogtattak a színpadon. Óriási bulit nyomtak. Az est végén amúgy összefutottunk velük a VIP részben és közös fotó is készült. Mondtuk, hogy magyarok vagyunk, ők pedig természetesen a Pokolgép kapcsán rögtön tudták mi a dörgés és örömmel váltottak velünk pár szót. Kataklysm: a death metálnak ezt a formáját kedvelem a legjobban. Nem olyan nyaktörő tempóban darálnak, hanem technikásak, lecsupaszított, elemi erejű a zenéjük. 3. nap A fényes végjáték napja volt ez. Tudtuk, hogy ez lesz a legjobb nap attól függetlenül, hogy az utolsó is. Ennek ellenére minden erőnket bevetettük, hogy az utolsó pillanatokban is rengeteg élményt tudjunk gyűjteni. Sikerült…  Corvus Corax: Az erős napsütésben először furcsa volt a hangulata ennek a misztikus, belső zsigerekre ható muzsikának, de ez a banda túl tudott lépni ezen. A VHK-hoz hasonlított egy kicsit a sámáni beütése miatt. A közönségnek egy spirituális utazásban lehetett része. As I Lay Dying: A műfaj kedvelőinek nem lehetett panasza ezen a bulin. Végig dübörgött, sodort, lüktetett. A számok közben feltörő hatalmas lángok még jobban hozzátettek a buli hangulatához. Profi fiatal zenészek akik méltán sikeresek mostanság. Tarja: Mint mindenki tudja, a Nightwish-ból fura körülmények közt távozó Tarja szerencsére nem tört meg, folytatta. Második lemezük már nem annyira operás beütésű hanem kicsit metálosabbra sikerült. A zenekara igazi supergroup. Miker Terranával az élen szállítják a minőségi zenét és show-t, a jégkirálynő, Tarja pedig szebb mint valaha. Valósággal ragyog, többet nevet mint valaha a hangja pedig változatlanul fenomenális. A közönség nagy örömére előkerült pár Nightwish szám is, amik szívfacsaróan gyönyörűek voltak. A buli különlegessége volt, hogy a zenekar itt vehette át első aranylemezét. Tyr: Az epikus viking mágusok. A Tyr zenekart az Erik the Red lemezzel ismertem meg és meghallani és megszeretni volt első hallásra. A Feröer-szigeteki banda ötvözi a metált a folkos beütésekkel. Helyenként erősen progresszív hangulatú mely visszarepít egy régvolt világba, a tábortüzek köré amikor nem létezett más csak a természet, élet, halál, istenek és a zene és tánc ereje. Amint belekezdenek a buliba rögtön magával ragad az előbb említett hangulat. Extázis az egész. A másik dolog ami hatalmas élmény volt a koncerten az az volt amikor a zenekar a hangszereket lerakva csak énekelnek és érezni a levegőben az ősi erőt. Hatebreed: A hangerőt még jobban feltekerték, a mellkasunk minden egyes taktusnál remegett. Pusztító energia áradt a színpadról. A dühös hardcore banda minden egyes számát végig tomboltuk. Igazi energiabomba volt. Primordial: Itt nem hittem a fülemnek. Olyan tisztán szólt mint még soha és lőn csoda, az eredeti felállás jelent meg a színpadon. Érezni a gitárokban a szél tomboló erejét. Fájdalmasan gyönyörű ez, ami összeroppant, de a végén újjászületik az ember. Ehhez nagyban hozzájárul az énekes személye aki elejétől a végéig vezényli a koncertet. Vonzza a tekintetet és igazán mélyen átéli a számokat. Szinte ott hal meg a színpadon. árad belőle a fájdalom és az erő, néhol már majdnem sír. Ettől lesz tökéletes és az ami Primordial, napjaink egyik legkülönlegesebb és legeredetibb zenekara. Moonsorrow: Elérkezett a Breeze utolsó utazása újra visszarepítve minket Finnországba. A pagan/folk érzés folytatódott tovább. Teljesen lenyűgözött. Igazi megkoronázása volt ez a fesztiválnak. Rengeteg élménnyel gazdagodva ért véget ez a csodálatos fesztivál számunkra. Jövőre is ott a helyünk. Már alig várunk Summer Breeze 2012!