2013 egyik nagy hazai meglepetése az Absolved debütáló ep-je lett, legalábbis underground szinten. A korábbi Overcome By Blood romjain megalakuló zenekarhoz csatlakozott Jesenszky Milán, akit korábban Carana Padma-ból ismerhet a nagyérdemű, és annak idején alaposan körbeturnézták az országot.

Részemről nagyon nagy várakozás előzte meg a Subliminal új anyagát, főleg annak tükrében, hogy már a legelső szám milyen reakciókat váltott ki. A honi nu-crossover egyik legkiemelkedőbb (ha nem a legkiemelkedőbb) bandája minden kétséget kizárva lerakta az idei év egyik legfontosabb magyar underground kiadványát az asztalra.

Érdekes, hogy mennyi igényes zenekar működik a föld alatt, úgy, hogy a nagyközönség szinte egyáltalán nem ismeri az ilyen stílusú bandákat, nem igazán kerülnek itthon reflektorfénybe, pedig a tengerentúlon ez a dolog nagyon működik. A fénykora az igazi mocsárszagú sludge zenének talán már elmúlt, de ez független attól, hogy ez mindig is egy nagyon erős hatású műfaj volt, ami kifejezett egy whiskey-szagú, füstös, keserű életérzést is.

A norvég csapat az első albumával nagyot kaszált, nemcsak eladásokra értve, hanem díjak, kritikák, fellépések tekintetében is. Ez persze feladta a leckét, hogy vajon Erlend Hjelvik és csapata képes lesz-e rátenni még egy lapáttal? Talán ezért is lett a második album címe „meir”, azaz „több”. Szerintem nem lett magasabb a szint, csak „simán” hoztak egy tök jó albumot. Lehet, azért írom ezt, mert az első összeállításban megvolt az újdonság ereje, a Meir-nél pedig már fel voltam készülve a finomságra. Ettől függetlenül sok zenekar örülne, ha ilyen dalokat tudna összeállítani.

Jeff Hannemann, a nagyszerű Slayer-gitáros korai halála után pár nappal ültem neki a Mörbid Carnage új albumáról írni. Az elkeseredettség mellett helyet foglal bennem a bizonyosság is, hogy mindig lesznek, akik magasra emelik a thrash metal zászlaját. A M.C. tagjai eleve imádják a Slayer–t, munkásságukra is hatással van, ezért talán nem tűnik majd kegyeletsértésnek, hogy az amerikai legendára hivatkozok ennek az albumnak a bemutatásánál.

Csehország és Szlovákia egyaránt jó termőtalaja a brutális, extrém zenéknek. Kedves szomszédaink, a szlovák Craniotomy zenekar az idei Supply Of Flesh Came Just In Time albummal kedveskednek azoknak, akik szeretik a Cannibal Corpse, Dying Fetus, Rompeprop csapatokhoz hasonló durvaságokat. Egy adag szaftos bélburger a pofánkba bele.

A black metal stílusnak már a kezdetektől megvolt a hajlama arra, hogy zenénél többé váljon. Értve ezalatt olyan hátborzongató, spirituális töltet, ami vallástól függetlenül merít a mindenható pusztításból. A zene nemcsak hangjegyhalom lehet, hanem magasabb szintet elérve a világmindenséget mozgató gigászi energiák leképezése. Emberi mivoltunk kozmikus mércével nézve porszemnyi, mégis magában rejti a kozmosz hatalmát. A magyar Bornholm a Blast! szerint a Bathory örökösének tekinthető.

A zenekarnév akár egy szolid indie-rock formációt is jelenthetne, de a Jack igazi pofozós grind-hardcore pusztulat. Olyan indokolatlanul, zseniálisan tahó és erőteljes, mint Tibi Atya parasztkodásai a Facebook-on. Kedves ministránsaim, szeressétek őket, oké?

Megannyi példa van már a hardcore punk és a death metal eredményes házasságára, amik brutális mézeshetek kegyetlen erőszakgyermekeit nemzették. Olyan zenekarral viszont most találkoztam először, ami a „hagyományos” punk rock felől közelítette meg a death metalt. A The Rotted végtelenül pőre és pogós deathpunkban utazik.

Nem szeretném itt a múltat taglalni, mert a korábbi kiadványok messze elmaradnak ettől a színvonaltól, amit ez a lemez prezentál. Magyar viszonylatba nagyon rég találkoztam ilyen öncélú keménykedéssel, persze hatások felfedezhetőek, de azok egyáltalán nem trendiek, éppen ettől válik érdekességé 2013-ban a Just Four új nagylemeze.

A rockzene és az irodalom összekapcsolódása sokszor termett már izgalmas produkciókat, azonban kivételesen nem versek megzenésítésekről van szó. Baksa-Soós Attila a második Rockliterával olyan agymenéseket táncoltatott be az irodalmi köztudatba, amik mögött Subscribe, Tankcsapda és egyéb zúzós zenék általi ihletettség áll.

A hódmezővásárhelyi thrasherek második demóként két angol nyelvű dallal jelentkeztek és én e 2 dal alapján csak azt tudom mondani: oké fiúk, jöhet az EP vagy a nagylemez! Főleg, hogy egy 5 állomásos nyugat-európai miniturnéval beleharaptak a külföld húsába is.

Ismersz 3 tagú punkcsapatot, ahol 2 kamaszlány zenél, ráadásul ikrek, és a zene szédítően jó?! Klipet fogyasztva a Youtube-on, oldalt az ajánlott zenék között ilyesmi kincseket lehet találni. Én így találtam a kanadai punk trióra, a Courage My Love-ra és tök jó slágerükre, a Bridges-re. Ahogy jobban utánakerestem a részleteknek, megdöbbentem.

Tekintsd alapnak, hogy ami a svéd metalból a határokon kívülre is eljut, az kegyetlen minőséget jelöl. Képzelj el dühöt, beteg metalt, matek hardcore-t, megtekert ritmusokat, és illúzómentes, sötét világképet. Tekerd össze a Meshuggah-t némi Horse The Band-del (a béna szinti nélkül), érezz hozzá némi Massachusetts HC-t plusz djent-et, és valami ilyesmi a System Annihilated. Valami ilyesmi, de mégsem ez, hanem egyéni ízű káosztömeg.

Némely albumok hallgatásakor nem akarom elhinni, hogy debütalbumról van szó. Márpedig a norvég hardcore-metal csapat Idiokrati című dalcsokra az első korongjuk. A Sick Of It All, a Raised Fist és a Kvelertak mixeként jellemezhető Man The Machetes magával ragadó, az első daltól az utolsóig lelkesítőt hozott létre.

A székesfehérvári Sleepless ifjoncai meglepően ízes metalcore csemegét szolgáltak fel az új EP-jük formájában. Temérdek gyakorlás, kicsiszolt témák, szívmelengető összhang fémjelzi a kiadványt. A metalcore-csúcs után 8-10 évvel komoly teljesítményt kell ahhoz felmutatni, hogy a melódia-zúzás-melódia váltogatás ne legyen unalmas. A srácok már az első nótát (Stygmatized Knowledge) is olyan fülbemászóra, sokoldalúra alkották meg, hogy megszavazom a szimpátiát nekik.

Több weboldalon is azt olvastam, hogy a KWH albuma 2012 legjobb magyar death metal kiadványa. Hajlamos vagyok egyetérteni. A Gyémánt Krisztián énekes vezette halálfém alakulat olyan albumot tett le az asztalra, ami nemzetközi szinten is tiszteletet parancsol. Ez nem szimpla szófordulat, a Voices Of Obliteration egy mestermű.

A progresszív rock egyik jellegzetessége, hogy zenei megformáltságában magas minőségre, tökéletességre törekszik. A pécsi Perfect Symmetry harmadik albuma a jelzett céllal azonosuló Tökéletes Szándék címet kapta.

A Négyszögöl első negyede nagyon sok szempontból szakított a szokásos Blind módszertannal, sokak örömére sokak bánatára, de azt senki se gondolta volna, hogy a folytatás még ennél is több meglepetést fog tartalmazni, és egyben egy teljesen új oldalát fogja felvillantani a zenekar amúgy is széles kelléktárának.

Mint ismeretes, a Blind Myself zenekar újabb teljes album fizikai megjelentetése helyett egy albumnyi dal 4 részletben való megjelentetését határozta el. Ebből most a második jóféle gyilkos szöget kaptuk érdeklődő arcunkba. A dalcsokor 3 tételből áll és MINDEGYIKRE készítettek klipet! A „Két karodban” egy dalszöveg-videó, a „Bizonyos szempontból gazdagok” kisfilmjében csiricsáré ruhákban zenélnek és hülyülnek, a „Bírák” pedig vizuális trükkökkel feldobott látomás lett.