tartalomkoncertekgalériaimpresszumvideókletöltés
Koncertek

Blind Myself 18. Születésnap - Dürer Kert

Blind Myself 18. Születésnap - Dürer Kert
Alapvetően nem szeretem az olyan beszámolókat, amelyek túl nagy pátosszal adnak elő egy-egy eseményt, és az objektív tényeket félredobva totális részrehajlással vádolhatók. Maga a tény, hogy egy underground zenekar 18 éve működik, viszont olyan alapvető téziseket rúg fel, amelyek azért sokak fejében átformálják a magyar metál színtérről festett képet. Valóban érdekes az a recept, amivel a Blind Myself dolgozik, de valahogyan mindig sikerült az éppen adott zenei környezethez alkalmazkodnia úgy, hogy közben maga a zenekar hiteles maradt, de egyben undergorund is.
Két fellépővel szeretnék foglalkozni (sajnos bokros teendők és hely szűke miatt) az egyik természetesen az ünnepelt a másik pedig a Subliminal Merger. A Subliminal Merger előttem már nagyon sokat bizonyított, de ismét az elvártakon felül teljesítettek. Egy-két tagcsere történt időközben, de alapvetően a mag maradt, és gőzerővel dolgozik első nagylemezén. Az új dalokat dallamosabb irány jellemzi, gondolom azért, mert Tominak olyan adottságai vannak, amiket totális hülyeség lenne nem kihasználni. A koncert jellemzően intenzív volt, senki se maradt szárazon és kivételesen a hangosítás is jó volt. Farkas Péter sampleres ténykedése végre kihallatszott a súlyos riffek közül, és egyúttal meg is mutatta, hogy milyen fontos részét képezi magának a zenei hangulatnak, ami a zenekart jellemzi. Még mindig meggyőződésem, hogy a Blind Myself mostani felállása a lehető legjobb, ezen az estén se okozott senki csalódást. Egy ilyen életműből válogatni nyilván nagyon nehéz, de észrevételem szerint ez nem is egy munkásságot átfogó koncert volt, hanem inkább a Négyszögöl turné része, ugyanis az eddig megjelent két részletet teljes egészében eljátszották. Titkon reménykedtem, hogy a Product lemezről is hallunk valamit, de az mindig is annyira extrém volt, hogy zenei megoldásaival inkább csak a szakma ismerte el, sem mint a hallgatóság. Nagyon sok embertől hallottam egyébként már, hogy a Buried alive exercise-t nagyon szívesen hallaná élőbe, de tudomásom szerint ez talán csak egyszer hangzott el színpadon, pedig minden idők egyik legsötétebb és legkarizmatikusabb magyar metál szerzeménye. Természetesen a humor most se maradhatott el, idétlen színes plüss cilinderek és rengeteg színes lufi, hisz mégis csak szülinapoztunk. Az élő zenei teljesítményen különösen nincs mit hangsúlyozni, inkább már az lenne meglepő, ha egyszer tényleg valami nem klappolna. A zenekarnak mindig is mindegy volt, hogy 10 vagy 1000 ember előtt játszik, az intenzitás és az előadásmód mindig konstans. Érdekes érzések keveredtek bennem, mert mégis 18 év az rengeteg idő, életemben talán legelőször 98-ban láttam őket, de nem éreztem azt, hogy ünnepelni kéne, mert mindig is olyan magától értetődő volt, hogy ez a zenekar létezik, és a velem egykorúak életének a részét képezi. Természetesen ezért rengeteg ismerőssel találkoztam, olyan arcokkal, akiket legalább 5 éve nem láttam. Talán ez lehet egy zenei életmű legnagyobb elismerése, zenélésen keresztül közösséget építeni, és annak része lenni, majdnem két évtizeden keresztül. Tracklist: Circle of pain, Bizonyos szempontból gazdagok dala, Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, Horrified by the sun, Bírák, Magyar világvége, Hegyek között (Beatrice cover), Két karodban, Maradék, Pomogácsok, Kain, A fekete lovag mindig győz, Lost in time www.facebook.com/blindmyself

[2013-03-07 21:13 feltöltő: Szilárd]