“Semmiképp sem szeretnék általános problémának beállítani néhány gyökeret, vagy valami szar trendet.” Aki egy picit is jártas a székesfehérvári undergroundban az biztos ,hogy ismeri a Stiff Bastard zenekart. A multifukcionális frontember Stiff Ricskóval sikerült leülni egy kis baráti beszélgetésre.

Kezdjük az anyabandával, mi a helyzet vele? Végre rendben van, köszöni szépen. Nem is sorolnám mennyi szopás volt vele az elmúlt másfél évben, mert rengeteg, és jobban szeretünk ilyenkor a másik oldalon állni, így többször is a feloszlás szélére kerültünk, sőt az utóbbi pár hónapban el tűntünk eléggé. Én felpörgettem a Redneck Zömbiez-t, a többiek is máshová helyezték a fókuszt, aztán mikor már úgy tűnt, hogy véget ér a történet, és már a búcsúbulit terveztük, képbe jött Prepelicza Zolika barátunk bőgőn (Apey & The Pea, ex-Superbutt és Remembering The Steel), és új lendületet hozott, olyannyira, hogy már fel is vettünk vele három vadonatúj dalt, amik az interjú megjelenésekor már remélhetőleg letölthetőek lesznek a honlapunkról, természetesen ingyen. A Redneck Zömbiez újra aktív, de mi lett végül a Zero Tolerance-el? Annak sajnos vége, de a Zero egyik gitárosa velem zenél tovább a Redneck-ben, a többiek pedig már össze is hoztak egy új formációt, ami marha ígéretesen hangzik, remélem hamarosan előrukkolnak valamivel. Amúgy imádtam velük zenélni, hatalmas megtiszteltetés volt, és nagyon sajnálom, hogy vége lett. Nem az én döntésem volt, de sajnos be kell látnom, hogy az egyetlen megfelelő. Van sajnos olyan, mikor megreked egy zenekar, és ha megdöglessz sem tudsz egyről a kettőre jutni. Ilyenkor lehet vegetálni, vagy teljesen új célokat keresni. Itt az utóbbira esett a választás. Meglátásod szerint, milyen célokat tűzhet ki magának a Stiff Bastard, a magyar undergroundban? Egyáltalán elérhet ennél többet a 2012-es körülményeket figyelembe véve? Persze, mindig el lehet érni többet. Nem feltétlenül közönségsiker szinten, szerintem például soha nem fognak többen járni a koncertjeinkre, mint pár évvel ezelőtt, de ezzel majd' minden zenekar így van mostanság, mert alapvetően sokkal kevesebben járnak koncertekre, mint mondjuk 5 éve. Ezt el kell fogadni. De fejlődni zenekarként és egyénileg egyaránt lehet és kell, ebben a tekintetben pedig még bőven van hová. Frontemberként, szövegíróként, és dalszerzés terén is folyamatosnak érzem a fejlődést magamban és bennünk, de mindig van tovább. A zenekarozás egyébként arra is nagyon jó, hogy emberileg előrelépjünk, én például igen sokat tanultam mostanában a csoporton belüli kompromisszumkészségről, és a megfelelő vérmérséklet megtartásáról, amik nem voltak túlzottan jellemzőek rám korábban. Több mint 10 éve mozogsz az underground kemény zenék színterén, hogy érzed mi az alapvető probléma, és esetlegesen van rá egyáltalán mód, hogy ez a jövőben változzon? Igazából több, mint kétszer annyi ideje, hiszen szó szerint beleszülettem ebbe az egészbe. Édesanyám húsz éven keresztül működtetett egy legendás underground üzletet, és ugyanennyi ideig tevékenykedett underground koncertszervezőként is, én pedig ezeken a helyszíneken nőttem fel, és belekóstoltam mindkettőbe. A problémákba nem szívesen mennék bele, nyilván úgy gondolom, hogy jobb lehetett 10-15 éve, mikor a számomra legmeghatározóbb zenekarok mozogtak a színtéren, de természetesen biztos akkor is meg voltak a problémák, csak nem láttam őket. Vannak nekem nagyon tetsző, és nagyon nem tetsző változások, de nem hiszem, hogy nekem kéne eldönteni mi a probléma, és mi a fasza. Öreg vagyok már ehhez, haha. Félre ne érts, nem rejtem véka alá a véleményem, ezt te is tudod, de semmiképp sem szeretnék általános problémának beállítani néhány gyökeret vagy valami szar trendet. Az ilyenek mindig jönnek-mennek és felszínre hoznak egy csomó macskajancsit, akik aztán állnak is tovább, tehát túlzottan nem érdemes törődni velük. Alapvető problémaként maximum azt tudnám megjelölni, amit az előbb is említettem már, hogy kevesebben járnak koncertekre, és sokszor azok sem a zenéért mennek, akik ott vannak. De összességében én nagyon szeretem a magyar underground színteret. Miért nem inkább azt kérdezed, mit szeretek benne, haha?! Mi volt az eddigi legdurvább mélypont, amit átéltél zenélés kapcsán? Egyértelműen az elmúlt másfél éves időszak a Stiff-ben, de ezt tényleg nem szeretném részletezni, mert felesleges rinyálásnak tűnne, és voltaképp az is lenne. Hiszen leginkább az számít ami most van, és ami holnap lesz, az meg már messze van a mélyponttól. Véleményed szerint, kik azok a zenekarok a színtéren, akikre érdemes lenne oda figyelni? Meankind. Ha bírod a jófajta death-t, menj rá azonnal, ingyen leszívható az EP-jük! A napokban láttam/hallottam először a Torn From Earth-t, és megvettek kilóra. Aztán amit eddig hallottam az Octahed-től, az is tetszett, őket szívesen elcsípném élőben. Nagyon bírom az Another Way-t is, a Chief Rebel Angel-t, az Apey & the Pea-t, a Wrong Side Of The Wall-t, a Don Gatto-t, a Pozvakowski-t, jó a The Southern Oracle, djent formáknak kötelezővé tenném az Absent Distance-t, ahol van némi átfedés a Conan's First Date-el, ami szintén egy fasza banda. Elképesztően jó az Aebsence, remélem beindulnak végre egy kicsit megint. A Korog-al kapcsolatban ugyanezt kérném karácsonyra, az is egy gyilkos brigád. És egyrészt mivel Undos a kedvenc magyar énekesem, másrészt pedig, mert szimplán kurva jó, a Grand Mexican Warlock is nagy kedvencem. Ha meg már így eltávolodtunk a metáltól, megemlítenem az Óriás-t és a Turbo-t is, őket is szeretem. Igazából sorolhatnám naphosszat, nagyon faszakalácsházikó színterünk van, mindig is az volt, ezért nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani az esetleges problémáknak. Örülni kell, hogy ilyen sok jó zenekar mozog nálunk, és sokkal szerteágazóbb, színesebb a paletta, mint a legtöbb környező országban. Mit tanácsolnál az olyan tizenéves magyar fiataloknak, akik először vesznek hangszert a kézbe, zenekar alakítás céljából? Hangoljanak egymásra. Nyissanak még egy sávot, az megoldás mindenre. Menjenek haza, vigyék a riffet, gyakorolják ki, aztán felejtsék el egy életre. Nem tudom egyébként ezt miért tőlem kérdezed, sosem vettem hangszert a kezembe. Így talán csak annyit tanácsolnék, hogy ők ne legyenek ekkora faszok, csinálják ezerrel!