tartalomkoncertekgalériaimpresszumvideókletöltés
Koncertek

SZIN Fesztivál 2015

SZIN Fesztivál 2015
Igen elfogult vagyok, hiszen mégis csak közel 30 évig éltem Szegeden. A SZIN együtt jár a nyár és a fesztivál időszak végével. Ezért szerintem sokan beleadnak anyait apait. Megkönnyebbültem mikor olvastam a közösségi portálon, hogy a vonalkódos ki- és beléptetési rendszert megszüntették. Na legalább a bejutás könnyített (gondoltam én). Pedig nem. Mi már rutinosan a VIP bejárathoz mentünk. Voltak mások is akik elővételes jeggyel szerettek volna ott bejutni, és fel sem tűnt neki, hogy személyit is kell mutatni. Ember, hol van az agyad?
Előrementem, próbáltam jelezni a szervezőknek, hogy valaki menjen már szóljon már nekik, mert így aztán ismét lemaradunk minden jóról. Ötletemet elfogadták, de nem alkalmazták. Így aztán fél óra alatt odaértünk az ablakhoz, ahol a diákokat megsajnáltam. Már arra gondoltam, hogy egy kiöregedett laptopot beállítok nekik, 5 perc alatt összedobok egy excelt a vipesek neveivel. Nem is értem, hogy ez miért csak nekem jutott eszembe? Sajnos, a toll, papír, ceruza verzió volt, és a névsorból is csak egy példányt kaptak a két beléptető ablakra, így ha már láttam is az alagút végén a fényt, sok esetben rövid áramszünet következett. Na de a türelem karszalagot terem, így megkaptuk és elindultunk a lépcsőn, mikor társam felkiált, hogy jójó a pass megvan, de hol a szalag?! Hát igen a szalag nem volt a kezében, így visszafordult, én meg szinte szóhoz sem jutottam, hogy átvétel után egy percre már csak múlt időben beszélhetünk a karszalagról. Így hát a lépcső közepén álltam és vártam, hogy a teremtés koronája vajon ezt hogyan oldja meg. Megoldotta: hősként pásztázta a földet és meglelte. Tény, hogy még nappal álltunk be a sorba, de jegyünket sötétedésben kaptuk meg, és a szalag színe is szürke/fekete volt. Na de hősként visszatért és már semmi sem akadályozhatott meg bennünket a bejutásban. Belépve minden a szokásos helyén volt. Egyszerű és egyértelmű elrendezéssel. Első utunk a wc-hez vezetett. Először úgy tűnt, hogy a Toi-Toi-ok bújócskát játszanak, már már kezdtem is felháborodni, de aztán rájöttünk, hogy szinte több az angol wc csészével, mint a Toi, mert hát mégis csak egy partfürdőn vagyunk. Az első koncert Rice volt, amibe belenéztünk. Persze nem az elejétől, mert akkor még vagy sorban álltunk, vagy épp a szalagpászta volt soron. Feró hozta a szokásos formáját, ha jól sejtem épp a Wellhelloval voltak egy időben, vagy a közelében. De ha fizetnének sem nézném meg a szépfiúkat. Kis séta után megcéloztuk a nagyszínpadot mert hát Scooter apunk következett. Azt hiszem idén már volt Szegeden. A sártengeren át vezetett utam Scooterhez. Az intro nem tűnt fel a secus kollégáknak, mert hát nekik az lett mondva kezdés után három számot fotózhatunk. Ha nincs ember a színpadon, akkor a koncert sem kezdődött el. Ilyenkor elgondolkozok. Mert tény, hogy nem várható el tőlük, hogy minden együttes szokását ismerjék, de azért kevés olyan koncerten voltam életemben, ami úgy kezdődik, hogy a sztárok csendben felállnak színpad, köszönnek és szólnak, hogy fotósok most gyertek. Na de sebaj, lemaradtunk az ősrobbanásról, mert apánk tényleg robbantott. Energetikus volt, pörgött. Volt aki kérdezte, hogy sosem áll meg, így nem tudja fényképezni. Mosoly ült ki szám szélére, ohh te kis butus, lesz ennél rosszabb is, az az áldott kék fény és a füst. Na de Scooter pörgött, és a távoli kocsmákban is mindenki Fire-t kiáltott. Második nap már korábban érkeztünk. Következetességet nem vártam a secusoktól, mert amíg tegnap egy bizonyos lépcsősort ki kellett kerülni, mára már járható volt. Vártuk a nagy tömeget mert hát Ákos érkezik a napfény városában. Na már most Ákossal mindig is harcban álltam. Elismerem jó a hangja, a dalszövegei és még a zenéit is szeretem. De maga az ember?! Kowa hozta a formáját, sajnos a lelkes rajongókat nem találtam az első sorban, mert már ők is Ákosra edzettek. Kowa után vártunk vagy 40 percet, mert barátnőm kitalálta, neki kell közös kép. De emberünk nem kerül elő, így mi elmondhatjuk, hogy Ákos koncertjét hátulról néztük, és a közönség feje fölé vetített lézershow-t mi tényleg élveztük. Belehallgattunk még a Hiperkarmába, aztán újra hazatértünk. A harmadik napot fotózás szempontjából vártam, mert hát női szekció volt: Honeybeast, Anna, és a végén Péterfi Bori. Zsófi a Honeyből soket fejlődött. Még nem annyira markáns mint a többiek, de jövőre lesz belőle valami. Persze Szeged őket kiemelkedően szereti, de mégis csak a slágereket ismerték fel. A Kína című szám live feldolgozásán jót derültem. Mert egyfelől sokan fel sem ismerték, másfelől szeretem ha a rajongó rádióbarát közönség sokkolódik és nem tud magával mit kezdeni egy dal alatt. Később Anna következett, akinél izzottak a kamerák. Igen ő az aki szereti a kamerát, akit a kamera is szeret, aki betölti a színpadot, akinek a hangja megtölti a sátrakat. Szóval ha Anna ott van, akkor mindenki más eltörpül. Volt egy lány ki rám szólt, hogy majd rám szólnak a vaku miatt. Hát rajta kívül senki nem jegyezte meg, de azért kedvesen mosolyogva vettem a „beszólását”. És alig tértem magamhoz Anna után, jött Bori, akinek épp úgy voltak szárnyai, de ő valahogy mégis csak az a nő, akivel kezdenék valamit ha férfi lennék. Pedig ő is szereti a kamerát, a kamera is szereti őt, és megtölti a sátrat az energiája, a hangja és a személyisége, de mégis a nőies nő. Tehát én a harmadik nappal igazán elégedett voltam. Negyedik és nekem egyben az utolsó napomon leginkább szívesség fotókat készítettem: Cadaveres, és Blind Myself. Sejtettem, hogy nem lesz tömegnyomor a köbön mikor ők következnek, de hát a régi kapcsolatokra való tekintettel csak megnéztem őket. Később pedig Zana Zolibá következett. Bár előtte volt egy ki affér (csak férfival ne kezdjen az ember lánya) ami némileg lehúzta a hangulatomat. És ezen az sem segített, hogy egy korsó sör borult a lábamra és csak rázta ki a szandálomból. Vagy ahogy az sem dobott fel, hogy a művészúr a közönségnek szánt félig tele sörös dobozásnak bedobását elmérte és így bennünket press-eseket terített be. Persze lehet csak unta a fejünket és így adta jelzését. Tehát pár fotó után hátramentem, kicsit gondolkozva, hogy keleti oldal, vagy nyugati oldal.. de az biztos hogy a való világban maradtam. És hogy mi tetszett a legjobban a SZIN-en? Hát hogy Szeged, hát hogy Tisza, és mindamellett, hogy fesztivál mégis családias, de nem sörfesztivál hangulatú, és a sok sok szemetes, amit igaz nem mindenki használt, de azért többen használták, hiszen 4-5 méterenként volt egy-egy elhelyezve. Szóval hajrá Szeged, hajrá SZIN, jövőre találkozunk!

[2015-09-05 14:46 feltöltő: Barbi]