2012. július 3-án kezdődött az 1976 óta megrendezésre kerülő legnagyobb hallgatói fesztivál, az EFOTT. Idén festői környezetben, a Velencei-tó partján, Velencén gyűlt össze a szórakozni vágyó fiatalok apraja-nagyja. Első perctől érezni lehetett, hogy ez most valami egészen más lesz, mint az előző években. Talán a 2006-os Zamárdiban tartott fesztivált idézte fel bennem. Vízpart, zene, rengeteg sör és buli kifulladásig, lehetne a mottó ez is, de a jól megszokott „csak szabadon” jelige még most is tükrözi a buli üzenetét.

Úgy hiszem, minden metalrajongó életében létezik olyan zenész, aki élete meghatározó zenei élményét adta, s akire ezért egyfajta etalonként tekint. Nos, az Ozzy-gitárosként bemutatkozó és ismertté vált, jelenleg „csak” saját bandájában, a Black Label Society-ben énekes/gitáros/dalszerző Zakk Wylde számomra abszolút ilyen személy.

Az éber kómából feltámadó gyöngyösi Dolor gondolt egy merészet és egy pénteki estére hardcore bulit szervezett az egyik pesti szórakozóhelyre. Négy hardcore csapatot sikerült az estére csatasorba állítani, akik számítottak ezen műfaj rajongóira. A koncertek végére kiderült, hogy az optimizmus hiba volt; ebben az országban nem sokan kíváncsiak a nem első vonalbeli együttesekre.

Nyár, augusztus, Summer Breeze! Az év általunk legjobban várt fesztiválja. Ebben az évben is igen erős program várt minket, a szervezők igencsak kitettek magukért. Kis csapatunk 6 fősre duzzadt, így már egy kisebb magyar kolónia indult meghódítani Németországot. Végre sikerült a tavaly felfedezett Walhallát is megnézni, amely kb. 200km-re található a fesztivál helyszínétől, Dinkelsbühltől. Érdemes ezt a kis kitérőt megejteni, hiszen lenyűgöző a kilátás ebből a gigantikus, hegyoldalon felívelő inka piramisra emlékeztető építményből. A fesztiválra való beérkezés a szokásos ütemben zajlott és örömmel láttuk, hogy a kemping területe is nagyobbra duzzadt, a VIP kempingben is érezhetően több sátor volt felverve a tavalyi évhez képest. Itt már sejthető volt, hogy hatalmas bulinak nézünk elébe.

A nemzeti ünnep okozta fáradalmak kifekvését követően nem is lehetett kérdés, hogy szombaton az A 38 lesz a célpont. A felállás egy kicsit furcsa lehetett mindazok számára, akik inkább az erőteljes zenéket kedvelik. Én is érdeklődtem, hogy miként is jött össze ez a koncert és a megfejtés egy pár évvel ezelőtti közös játékra nyúlik vissza. A két zenekar összebarátkozott és mondhatjuk, hogy a Shapat már-már természetszerűen jelenik meg egy-egy Kerekes koncerten, mint vendég.

Néha van olyan pillanat, amikor az embernek nincs kedve semmit sem csinálni, pláne egy túlzsúfolt, a munkahelyi stressz minden elemét felvonultató hét után. Én is csak arra tudtam gondolni, hogy milyen formában tompítom le az agyam péntek este. Arra még emlékeztem, hogy lesz valami koncert, de gyorsan háttérbe is szorult ez az információ a fentebb írt okok miatt.

A Dürer kert a Skalar Music által ismét egy igen színvonalas hardcore estnek adott teret, ami ráadásul ingyenes volt a nagyérdemű számára. De, sajnos az itthoni közönségnek még ez sem elég, hiszen a Born From Pain végére is csak közel félig volt megtelve a nagyterem…

Február talán egyik legmozgalmasabb péntekének is mondható a 10.-ei dátum...Hiszen a Dürer kert két nagyobb eseménynek is helyt adott.A kisteremben az egri hc familía mutatta meg magát, a nagyteremben pedig a Middle Finger Club zenekarai szórakoztatták a hallgatóságot...

Az igencsak csípős péntek este az embert inkább arra ösztönözné, hogy otthon üljön. Ellenpólusként két különálló minifeszt került meghirdetésre, amelyek egyenként is tartalmas estét ígért, de egy helyre szervezve még inkább a megjelenésre ösztökélt.

Ez az év nem is indulhatott volna jobban, mint a WMD fellépése köré szerveződött Stagediving Fesztivállal. A kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő, egyre profibbá váló esemény mindig is egész estés szórakozást nyújtott minden zenekedvelő számára. A helyszín mindkét terme csábító felhozatallal bírt, ezért némi gondolkodást is igényelt, hogy éppen merre is vegyük az irányt.